2016. október 18., kedd

Kerstin Gier - Smaragdzöld

Bonjour!
Na ki a legboldogabb? Na ki? Hát én! És miért? Mert ketten is feliratkoztak! *.* Köszönöm! ♥ 
Ui.: Lehet, hogy nekiállok átírni pár régebbi bejegyzést, mert át kellene őket végre...

Előszó
A második kötet értékelésének megírása közben megnéztem ez a könyvet is molyon, ahol átfutottam a csillagokat. Meglepődtem, mert annyi jót hallottam már erről a trilógiáról, hogy egyszerűen megdöbbentett, hogy volt olyan is, akinek nem tetszett. Szóval érdeklődve folytattam a Smaragdzöldet, egyrészt ezért, másrészt kíváncsi voltam, mi sül ki belőle.

Író: Kerstin Gier
Magyar cím: Smaragdzöld (Időtlen szerelem 3.)
Eredeti cím: Smaragdgrün (Edelstein-Trilogie 3.)
Fülszöveg
"Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…"

Információk
 - Időutazás
 - Szellemeket látó főszereplő
 - Titkok
 - Egy ennivaló vízköpő
 - Titkolózó inas [♥]
 - Egy titkokat rejtő gróf
 - Befejező kötet

Borító
Így a végén is az a véleményem, hogy túl gyerekes a történethez, még akkor is, ha néha nem viselkedtek elég felnőttesen a karakterek. Bár ezek ritkák voltak, mert inkább éreztem őket tizennyolcnak, mint tizenhatnak és tizenkilencnek. Akkor is, ha ez nem túl nagy korkülönbség. A pár ölelkezésével nincs gondom, jó párszor volt ilyen a sztori során. A kis állatkák még mindig zavarnak, egyedül a második kötet borítóján nem volt gondom ezzel. És igazából nincs már mit mondanom, mert az előző bejegyzésben, vagy előtte?, kifejtettem, hogy a borítók színeivel és a címekkel való játék is tetszett!

Történet
Maga a történet számomra eddig nem hozta meg azt a hatást, amit vártam, így kíváncsi voltam, a harmadik feldobja e a trilógiát. És azt kell mondanom, hogy igen! Persze mindenki sejtette, aki olvasta, hogy a gróf valamiben sántikál, hiszen Lucy és Paul nem hülye, ok nélkül nem védték volna Gwent. Azonban pontos infója senkinek nem volt, Kerstin eléggé megkutyulta a szálakat. Ami nagyon tetszett, hogy Gideon már nem volt egy egoista bunkó, hanem törekedett kulturált emberként viselkedni. Ez persze megkönnyítette a helyzetet, mert az eredeti terve, miszerint majd irányítja Gwent, megfordult és a lány kapta meg a szükséges segítséget a sráctól. Jó volt látni, hogy egyre több szerepet kapott Raphael, én nagyon bírtam azt a gyereket! Charlotte is lazított egy kicsit, a bulis jelenet feldobta a könyvet és adott neki egy kis pluszt, egy kis hétköznapiasságot. Raphael és Leslie elég sokat segített a főszereplőknek, az ő segítségük nélkül szerintem semmire nem ment volt a két időutazó. Őszintén, fogalmam sem volt, milyen szerepe van Mr. Bernhardnak, de nem hittem, hogy ő lenne a gonosz besúgó, ellenben Mr. Marley-val, akire kezdettől fogva gyanakodtam. Néha eszembe jutott, hogy mi van, ha Mr. George átvágja őket és csak azért kedves Gwennel, mert tervei vannak vele, és igencsak meglepődtem, amikor megtudtam, ki az áruló. Nem, ezt nem mondom el, hagy jöjjön csak rá mindenki magától. Szegény Charlotte-ot bármennyire utáltam, azért megsajnáltam néha és reménykedem benne, hogy jobb sorsa lesz. Hű, annyi mindenről akartam beszélni nektek! Mindig utáltam az időutazós történeteket, egyszerűen féltem tőlük, hogy elrontja az írója. Aztán olvastam a Démoni érintést, amiben szintén van időutazás és ott úgy éreztem a harmadik rész végén, hogy nem elég pontos, hogy simán megismétlődhetne minden elölről. Bizonyos értelemben ez már nem lehetséges, mégis ez volt az első gondolatom, miután befejeztem. Itt mégsem volt semmilyen problémám, amire egy jelenetnél jöttem rá: amikor Gideon leüti saját magát. Mert minden értelmet nyert, amit előtte mondott és nem volt egyetlen utazás sem, amibe bele tudtam volna kötni. És Mr. Bernhard titka! Hát finoman fogalmazok, ha azt mondom, imádtam! Egyetlen dologgal megmagyarázták, hogy miért segített és annyira jó ez az indok! Komolyan, magasztalni akartam akkor Kerstint! Persze van néhány problémám is! Olyan hirtelen lett vége, nagyon jó lett volna tudni, mi lett a szereplőkkel. Aztán nem tudom folytatni, mert elfelejtettem a többit. Ez van akkor, ha kiolvasod, de nincs időd leírni a gondolataidat... Összességében egész jó a történet, érdekes volt a befejezés. Azért szeretnék egy pár nappal/héttel/hónappal/évvel/századdal khm... spoiler... khm... későbbi fejezetet, amiben kiderül, hogyan éltek Gwenék. Lucyékra is nagyon kíváncsi lettem volna, hogy látogatta e őket a lányuk, vagy sem. Bár azt hiszem, a választ tudjuk, különben... Na jó, ebbe nem megyek bele, mert mindjárt elárulom azt a szálat, amit nektek kell felfedeznetek. Azt a csodálatos, imádnivaló szálat!
Idézetek
" – Egyetértek – helyeselt Lady Tilney. – Az az önelégült Jonathan megfenyegette a feleségét, hogy bezárja a házba, ha tovább rokonszenvez a szüfrazsettekkel. – Azzal mogorva férfihangra váltott: – Mi jöhet még? Választójogot a kutyáknak?
– Nos, igen. Ön pedig nyilván emiatt fenyegette meg azzal, hogy felpofozza – tette hozzá dr. Harrison. – Végre egy teadélután, ahol nem unatkoztam!
– Nem is úgy történt! Én csupán nem vállaltam garanciát arra, hogy nem jár el véletlenül a jobb kezem, ha továbbra is ilyen minősíthetetlen kijelentéseket tesz.
– Hogy egészen pontosan idézzem: „amennyiben továbbra is hasonló badarságokat hord össze'' – javította ki dr. Harrison a hölgyet."

" – Megőrültél? Így rám ijeszteni az éjszaka közepén! – suttogtam, nehogy a végén Glenda néni is felébredjen.
– Miért settenkedsz az éjszaka közepén a folyosómon? Mi van nálad?
– Az meg mit jelentsen, hogy "a folyosódon"? Talán odakint a homlokzaton másszak fel a szobámba?"

" – Azt hittem, hogy egy patkány ijesztette meg – védekeztem, és sötét pillantást lövelltem Gideon felé. – És nem is tévedtem olyan nagyot."

Jaj, Xemerius, édes szívem, imádom! ♥
"Leslie végignézett azon a néhány emberen, akik kiszálltak a metróból. És azután hirtelen felcsillant a szeme. – Ó! Ott vannak.
 – A két sóvárogva várt mesebeli herceg ezen a reggelen kivételesen az istállóban hagyta fehér paripáját, és metróval érkezett – szónokolta Xemerius kenetteljes hangon. – Amikor megpillantották őket, a két hercegnőnek felcsillant a szeme, és amikor az ifjonti hormontöltetek zavart puszik és bárgyú vigyorok formájában összetalálkoztak, az okos és végtelenül szép démonnak sajnos bele kellett hánynia egy papírkosárba."

Remélem tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile

2 megjegyzés:

  1. Nyah~ Hahhó! Tudtam én, hogy a végére meg fogod szeretni/érteni a történetet :D Azért azt el kell ismerni, Frau Gier tudja, hogyan kell szőni egy időutazós történet szálait :D És Bernhard! Mikor már azt hinné az olvasó, nincs tovább, akkor jön, és a képedbe tolja az igazságot az inasról *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen! Minden elismerésem az írónőnek, mert az időutazás része nagyon jól ki lett találva! Annyira tetszett! *.* Először fel sem fogtam, csak olvastam és már mentem volna a következő oldalra, amikor leesett, hogy tényleg azt a nevet olvastam és nem csak hasonlít rá! :3 ♥

      Törlés