Stephanie Perkins - Lola és a szomszéd srác

Bonjour!
Tudom, tudom! Nagyon régen újraolvastam már és még csak most hozom az értékelést. Nem untatok senkit azzal, miért késtem, az okot úgyis tudjátok, mostanában minden bejegyzésben ez szerepel.

Előszó

Miután elolvastam az Anna és a francia csókot, többször is láttam ezt a könyvet, de egyszer sem vettem rá magam, hogy elolvassam. Láttam, hogy azonos az író, de nem törődtem vele, egyszerűen nem vonzott és inkább a felvételire koncentráltam. Pedig ajánlották. Nem is kevesen. Aztán feljöttem molyra, megnézni pár idézetet, hogy rávegyem magam. És bumm! Rájöttem, hogy minek a folytatása, és már olvastam is.

 

Író: Stephanie Perkins

Magyar cím: Lola és a szomszéd srác (Anna és a francia csók 2.)

Eredeti cím: Lola and the Boy Next Door (Anna and the French Kiss 2.)

Fülszöveg

"Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divat követésének. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker pasiját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes Bell ikrek: Calliope és Cricket.
Miután Cricket – a tehetséges feltaláló –, ikernővére árnyékából kilépve, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt."

Információk

 - Meleg apukák ♥
 - Egy lány, aki minden nap más ruhát hord
 - Egy ügyetlen, ám zseni srác
 - Egy féltékeny lány, aki nem a srácra hajt
 - Egy irritáló expasi
 - Egy drogos anyuka
 - Lázadások
 - Műkorcsolya

Borító

Tetszik, hogy követi az előző borítót, és itt is szerepel rajta a két karakter. Lola minden nap másik ruhát hord, így kicsit csalódott vagyok, hogy nem valami hiperszuper szerelésben van. Viszont a paróka ott van, aminek nagyon örülök és tetszik, hogy a cím színe is ilyen! Cricket... Hm... Gonosz lesz, de ez a srác nem tűnik olyan bénának, mint kellene. Összességében tetszik, azonban Anna borítója jobban bejön. Persze Isla visz mindent, részben azért, mert már ott csücsül a polcomon! ♥

Történet

Furcsa volt ez a könyv, teljesen más, mint az előző kötet. Vacillálok a 4.5 és a 4 csillag között, mert egyrészt úgy érzem, ez a naivitás kellett Lolának és tökéletes a sztorihoz, másrészt van bennem egy dög, aki megfogná Lolát és a falnak csapná. Cricket is sokszor az agyamra ment a tutyimutyi viselkedésével, mert azt gondolná az ember, azért van valami élettapasztalata. Vagy csak túl nagy volt a váltás az első és második kötet szereplői között, ki tudja? Andy és Nathan pedig... Sosem volt bajom a melegekkel, viszont nem is voltam az a lány, aki odavan értük. Ők viszont egyszerűen fantasztikusak és tökéletes párt alkotnak és... Igen, hivatalosan is imádom, szeretem, ölelem őket! Főleg az tetszett bennük, hogy annyira védték Maxtől és bármikor számíthatott rájuk bárki. Maxről ne is beszéljünk, egy idióta, és alig vártam, hogy végre eltűnjön Lola életéből. Első olvasásnál még azt hittem, az írónő túl sokáig húzta, de mikor nemrég újraolvastam... Rájöttem, hogy így tökéletes. Nem csak idő, de bizonyos események is kellettek ahhoz, hogy Lola eljusson arra a pontra, ahol megálljt parancsol és végre kihúzza a fejét a seggéből. Norah egy elég bonyolult személyiség számomra, mert bár sokat hibázott, látszik rajta, hogy kötődik Lolához, és bizonyos szintig szereti is, hiszen a lánya. Mégsem vártam el a történet során, hogy segítse őt, mert megszoktam, hogy folyton kimarad a lány életéből. Így egyszerre ért váratlanul és kúszott mosoly az arcomra, amikor segített a lányának, végül pedig a Lola kérte, hogy máskor is találkozzanak, mert mindkettejük gyógyulásához kellett ez. Calliope pedig... Sokszor nem is értettem a két lányt. Folyton ki lett hangsúlyozva, hogy utálják egymást és tényleg kiszúrtak egymással néha, főleg Cal Lolával, és voltak is okok, de mind butaságnak tűnik, amit egy-egy beszélgetéssel meg tudtak volna oldani. Ehelyett nem álltak szóba egymással és Cricket életét is megkeserítette ez a viszály. Ami nagyon tetszett, hogy a srác ennek ellenére nem adta be a derekát, akkor sem, mikor megtudta, Lolának van pasija. Mert itt nem tűnt olyan esetlennek és kezdett érlelődni a gondolat, hogy akár jó könyves pasi is lehetne. Oké, oké, a legjobb akkor is az, hogy kihasználták azt, hogy szomszédok. Mert igenis egymásra nézett az a két ablak és igenis próbálkoztak valami kapcsolatfélét összehozni. És igen, elég nyögve velősen ment nekik, és kellett jó sok beavatkozás, de végtére is sikerült! Volt a könyvben egy jelenet, amikor  Cricket nem bírta ki és átmászott Lolához. Na az... Az egy tökéletes jelenet volt, amire akárhányszor gondolok, na meg az utána lévő reggelre, mindig mosolyognom kell. Visszatérve Calliope-ra; érdekes volt, hogy a karrierje miatt félre tudta tenni a nézeteltérését Lolával, csak mert kellett a segítsége. Őszintén, ezerszer eszembe jutott, én vajon megtettem volna-e Lola helyében, de valószínűleg Cricket miatt beleegyeztem volna én is. Ennek ellenére pofátlanság volt a lánytól, hiszen annyiszor kiszúrt már Lolával! Mégis tetszett ez a szál, mert elindult a kapcsolatuk egy jobb irányba és akarva-akaratlanul Cal megváltozott emiatt, ami az eredményhirdetésnél lett nyilvánvaló. És ez... Nekem ez nagyon, de nagyon tetszett! Az is jó volt, hogy nem csak azon volt a hangsúly, hogy Lola megszerezze magának a megfelelő pasit, hanem kicsit nyomon követhettünk Anna és Étienne életét, láthattuk, hogy egy anya-lánya kapcsolat kezd kifejlődni és a harmadik Bell testvér is megjelenik. Összességében egy nagyon jó könyv, viszont az első kötetet nem előzte meg.

 Idézetek

"– Rendben – bólint. – Jó szórakozást! Ne tégy olyat, amit én nem tennék.
– Édesem – hallom Andyt már kifelé menet –, meleg lévén, ezzel nem sokat mondtál."

"– De azért haza tudsz menni, nem?
– Anna, egylépésnyire állsz tőlem, és nem tudom, hogy mosolyogsz vagy a homlokodat ráncolod."

"– Miért nem vettetek jelmezt? – kérdezi Lindsey.
– Dehogynem vettünk – mosolyodik végre el Calliope. – Ikreknek öltöztünk.
– Hm, már látom – villantja ki a fogsorát a barátnőm is. – Egy- vagy kétpetéjűek vagytok?
– Nem is hinnéd, milyen sokan kérdezik – mondja Cricket.
– És mit felelsz nekik? – tudakolja Lindsey.
– Azt, hogy nekem fütyim van.
Jaj, istenem. Ég az arcom, a többiek pedig nevetésben törnek ki. Gondoljunk gyorsan valami másra! BÁRMI másra. Uborka. Banán. Cukkini. ÁÁÁÁÁÁ! NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM!"

Azért kell egy Étienne-es is :3

"– Nem gondolod, hogy valami produktívat kellene csinálnom? – szökken le a pultról. – Oké, rendben. Kettőnk jövőjére spórolok.
– Kettőnk jövőjére? – kérdezem szemérmes mosollyal. – Igazán hízelgő, de semmi szükség rá. – Megbök a söprű végével. – Na és Anna tudja, hogy a közös jövőtökre spórolsz?
– Természetesen. – St. Clair a bokám körül a lehullott pattogatott kukoricát söprögeti, amíg én fölveszek egy diétás kólára és sós perecre szóló rendelést. Miután végzek, folytatja: – Gondolod, hogy ha állást vállalok, nem ő az első, akivel megbeszélem?"

Mert Anna és Étienne tudja, mi kell Loláéknak :3

"– Gyere már! – böki meg Anna a fiúja vállát. – Nem mutatod meg nekem azt a micsodát?
– Milyen micsodát?
A lány St. Clairre mered. Az vissza. Anna felénk billenti a fejét.
– Ja, persze – áll föl St. Clair. – Azt a micsodát!
Kisietnek. Ahogy becsukódik az ajtó, a srác még bekiált:
– Lola, Cricket is szeretné ám megmutatni neked a micsodájááát!"

Már értitek, miért imádom Lola apukáit? :3

"– És nem szeretnék még egyszer fiút találni a szobádban, hallod? – Vár, amíg bólintok, azután föláll. – Rendben. Beszélek Nathannel, és meglátom, mit tehetek. De egy másodpercig se képzeld, hogy ilyen könnyen megúszod.
– Nem, apu.
– Ez soha többé nem fordulhat elő – lép az ajtóhoz. – Megértetted?
– És... mi lesz, ha férjhez megyek?
– Majd veszünk egy kempingágyat. Azon alszik a férjed, amikor meglátogat.
Nem bírom megállni, hogy egy pillanatra elkuncogjam magam, Andy visszajön és megölel.
– Nem tréfáltam – mondja."

Remélem tetszett a bejegyzés,

xo Peetagey Smile