2017. április 7., péntek

Kívánság #6 - Elizabeth Chadwick - A legnagyobb lovag

Bonjour!
Hűha, elég régen volt kívánság, meg bejegyzés, úgyhogy azt hiszem, több, mint egy hónap után ideje volt befejezni ezt a könyvet. A következő kívánság nem tudom, mikor kerül ki, mert egyenlőre a könyv sincs meg hozzá, de majd megoldjuk valahogy!

Előszó
Jaj istenem, hogy én mennyit szenvedtem ezzel a könyvvel! Ez volt az első történelmi könyvem, és valószínűleg rég feladtam volna, ha nem kívánság miatt olvasom. Bár valamilyen szinten az veszteség lett volna, mert nem mondom, hogy utáltam. Csak azért na... Ezt majd megbeszéljük később!

Író: Elizabeth Chadwick
Magyar cím: A legnagyobb lovag (William Marshal 2.)
Eredeti cím: The Greatest Knight (William Marshal 2.)

Fülszöveg
"William ​Marshall, a kevés kilátással rendelkező, nincstelen lovag kilép az ismeretlenség homályából, amikor megmenti Aquitániai Eleonóra, II. Henrik király félelmetes feleségének az életét. A királynő hálából kinevezi a trónörökös tanítójává. De a királyi kegy nem csak hírnevet és jutalmat hoz, hanem konfliktusokba sodorja és irigyeket szül. William befolyása a szeszélyes és ingatag Henrik hercegre és ifjú feleségére kiváltja a kevésbé kegyben álló udvaroncok neheztelését, akik szövetkeznek ellene, hogy megbuktassák."

Információk
 - Történelmi könyv
 - Egy ember életéről
 - Harcok

Borító
Nekem tetszik! Nem tudnám megfogalmazni, mi fogott meg benne, de nagyon bejön! A vaskesztyű, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, nekem a sok csatát és William Marshalt jelképezi, míg a rózsa, hogy mindig megmaradt az emberiessége és a hűségessége. A fátyol pedig a szerelemre, hiszen azért az is van benne.

Történet
Csak én nem értem, hogy miért a második kötettel kezdték a fordítást? És hogy miért nincs első rész? Értem én, hogy az William apjáról szól, de azért na! Ha már megírták, nyilván nem a semmiért született meg a történet! Nem? Visszatérve a történetre... Vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt tetszett, mert érdekes volt William élete, végig kíváncsi voltam, vajon mi lesz a sorsa. Másrészt végtelenül unalmas volt, hogy megint egy évszám, semmi utalás, hogy hány éves William, számold ki, aztán közben figyeld, ahogy a királyok marják egymást, egymás után cserélődnek, és a többi, és a többi. Még nagyon az elején egy pontot akartam neki adni, de ahogy haladtunk a vége felé, egyre jobban tetszett. Nem sokkal Isabelle felbukkanása előtt, mert azért lássuk be, az a lány nagyon sokat dobott az élvezhetőségen! Számomra az egyik legjobb karakter volt és bár Williamet is kedveltem, azért nem volt az igazi. Sokszor nem értettem a reakcióját, mikor a testvérével, Johnról volt szó, bár tény, hogy a bátyja is hülyén állt hozzá. A királyok pedig...! Sokszor nevetségesen viselkedtek és bár a történelem órákon megtanultam, hogy némelyik borzalmas volt, ez valahogy más szemszögből mutatta meg. Sokkal... nem is tudom, pocsék volt olvasni, hogy mennyire ki voltak szolgáltatva az emberek és minden attól függött, melyik oldalon állsz, mennyire tudsz benyalni, vagy éppen hűséges lenni, esetleg éppen kinek van nagyobb hatalma. És ez tetszett! Ez az első történelmi könyvem, de nagyon tetszett, hogy nem szárazon ledarálva kapjuk az infókat, mint egy pocsék törin, hanem azért lehet élvezni! Ugyanakkor emiatt nagy humorra és röhögőgörcsökre nem kell számítani, néha mégis vigyorog rajta az ember. Őszintén szólva, nem tudom, mit is mondhatnék még erről a történetről. Nincsen nagy tartalom, a nagyjára nem is emlékszem, annyira semmilyen a cselekménye. Mégis vannak pillanatok, események, amik élénken élnek az emlékezetemben, mert igenis tetszett. Aki szereti a történelmi könyveket, annak biztosan tetszeni fog, esetleg az is megpróbálhatja, akinek ez lenne az első. Na jó, nekem ez az egyszer olvashatók közé került, de ki tudja, hogy évek múlva nem fogom-e elolvasni újra, igaz?
Idézetek
"A fiatalember felemelte a kezét, és színpadiasan felsóhajtott. – Én a franciákkal vagyok, te Henrik herceget támogatod, John a királyt, Henry testvérünk pedig a yorki érseket, így az imái nyilván meghallgatásra találnak! Senki sem vádolhatja azzal a Marshalokat, hogy csak egy lóra tesznek! Egyikünk biztosan dicsőséget arat, bár nem szeretnék fogadni arra, melyikünk lesz az."

"Csontropogás szakította félbe a megkezdett mondatot, és Isabelle magához tért a szerelmi mámorból. Damaszt kiszolgálta magát a sült csirkéből. Egy combot tartott a mellső lábai közt, és abból falatozott. A távolabb ülő két fegyvernök úgy tett, mintha belefeledkeznének az evésbe, de Jean füle olyan piros volt, mint a paprika, Jack pedig elmerülve vizsgált egy gombatelepet, de úgy, mintha ennél érdekfeszítőbbet még sosem látott volna."

"– Wigain hajlamos a túlzásokra, de jobbára a szerelmi életével és a férfiassága méretével kapcsolatban."

Ééés még egy Wigain részt! ♥
"Azután végigmérte a pónit. – Ha nem veszed sértésnek, milord, nagy kutyákat tenyésztesz manapság."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése