2017. május 30., kedd

Marni Bates - Itt a vége, lúzer véle!

Bonjour!
Kicsit korábban akartam hozni ezt a bejegyzést, de hát a kaja a gyengém, muszáj volt előbb vacsiznom... :3

Előszó
Bár a molyon is azt látni, hogy én annyira sokáig olvastam, valójában nem áprilisban álltam neki. Az emlékeimben annyira homályos volt ez a könyv, mégis az rémlett, hogy nem tetszett. Úgyhogy igazából halogattam az olvasását és mást kezdtem olvasni. De hogy én mekkora egy hülye vagyok! Mert a történettel nincs semmi rossz, a negatív érzés inkább a nap felé irányult, amikor olvastam...


Író: Marni Bates
Magyar cím: Itt a vége, lúzer vége! (Smith gimi 4.)
Eredeti cím: Awkwardly Ever After (Smith High 4.)

Fülszöveg
"Áll a bál a Smith gimiben! Az egész suli bezsongva várja a tavaszi bulit, három diáknak viszont olyan fordulatot hozhat ez az este, amire egyáltalán nincs felkészülve…
Melanie a csajkódex miatt nem mer járni a barátnője öccsével. De irtó nehéz ellenállni Dylannek, aki maga a két lábon járó kísértés.
A lúzer Isobelt az egyik legszexibb srác valamilyen rejtélyes okból randira hívja. A lányt már ettől is kitöri a frász, hát még attól, hogy a kamu kapcsolat Spencerrel esetleg valódira fordulhat.
Corey álmában sem gondolta, hogy egy rocksztárral járni ennyire bonyolult. Vajon elég erős a szerelmük Timmel, hogy megküzdjenek a folytonos médiacirkusszal, na meg a melegellenes tüntetőkkel, akik próbálják kitiltani őket a buliból?
Lehet, hogy ez a bál mégsem lesz mindenkinek leányálom…"

Információk
 - Lúzer főszereplők
 - Meg menők
 - Gimis élet
 - Több történet
 - A történetek össze vannak kötve
 - Előzőek is középpontban
 - Az iskolai élet is megjelenik

Borító
Igaz, hogy mindegyik borítón csak egy kép van, de én sokkal jobban örültem volna, ha mind a három főszereplő helyet kap. Így csak Melanie látszik, ami elég szívás, hiszen ott van még Isobel és Corey. És tök jól elképzeltem magam előtt, ahogy a három kisebb kép elhelyezkedik egymás mellett és alatt, a lányok fent, Corey pedig lent. De nem én döntöm el, hogyan nézzen ki, szóval beérem ezzel. Viszont a négy kötet közül ez a második kedvencem!

Történet
Kicsit gondban voltam a csillagozással, hiszen három történetet tartalmaz a könyv. Először elkezdtem összeadogatni őket, de aztán végül úgy döntöttem, mindegyiket külön értékelem. Aztán jön a közös, de azért lássátok, hogyan akarom csillagozni őket. Szóval az első történet Melanie-é, és elég hamar kiderül, hogy a csaj totál bele van zúgva Mackenzie öccsébe. Mivel három sztori van a zárókötetbe, viszonylag gyorsan lerendezi Marni ezeket. Ami persze nekem tetszett, hiszen egyrészt nem is lehetett olyan hosszan bemutatni a szerelmüket, másrészt, nem kell mindig túlkomplikálni. Nekem ezek így tetszettek! És Melanie meg Dylan egyaránt vágyott a másikra, egyikük sem titkolta, egyedül Mackenzie-től tartott Mel. SPOILER. Ami nagyon tetszett, hogy Spencer már itt rákattant Melanie-ra, nem csak Isobel történetében kezdődött ez az egész, így máris össze lett kötve a két történet. SPOILER VÉGE. A mozizásnál pedig mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogyan éreznek egymás iránt, még Mackenzie-nek is. És bár nem volt egyértelmű, imádtam, amikor Corey történetében Mack tök lazán közli, hogy azért nem olyan vak. Mert egy okos csajól van szó és elég furcsán jött volna ki, ha éppen az öccse szerelmi életét nem veszi észre. Ami tetszett, hogy nem csupán az volt a probléma, hogy Melanie nem akart a barátnője öccsével játszani, már írni sem tudok, járni, hanem SPOILER. felbukkant a két Wellesley gyerek családfője is. Igazándiból nem volt olyan nagy rálátásunk, milyen apa is volt, azon kívül, hogy egy disznó, amiért így hagyta el őket. Mégis annyira jelen volt az a feszültség, és Dylan is teljesen megváltozott. Melanie sem érdekelte, csak felpörgött és minél messzebbre akart kerülni az apjától. SPOILER VÉGE. És mivel túl egyoldalú lett volna, ha csak Dylannek vannak problémái, Melnek meg csak ilyen kis apróság, ezért a lánynak is volt titkolni valója. Az ő szála egyébként meglepő volt, őszintén szólva nem számítottam rá. Összességében nekem tetszett, nem volt olyan unalmas, mint amilyenre számítottam. Örültem, hogy nem csak a jaj, a barátnőm öccse volt az egyetlen gond.

Isobel története már Melanie-nál elkezdődik és nagyon tetszett, hogy az egyik jelenetet újra olvashattuk, csak épp Izzie szemszögéből. Mert így teljesen máshogy látja az egészet az olvasó. És édes istenem, imádom! Spencer eddig nem keltette fel a figyelmemet, de itt annyira megszerettem! Egyszerűen vicces, és bár kezdetben ki akarta használni a két lányt, főleg Belle-t, egy jószívű srác. Tudom, hogy a joghurtos eset egy pletyka-áradat megerősítésért volt, legalábbis így kezdődött. De amikor elkezdtek játszani, az már valós volt, nekem pedig nagyon bejött a párosuk. Isobel nem tűnt egy nagy személyiségnek, de a történetében megmutatta, milyen okos, szeretni való, érdekes ember, ahogyan Spencer is. Egész végig húzták egymás agyát, és éppen ezért Marni párjai közül ők az egyik kedvenceim. Próbálom elkerülni, hogy leírjam, hogyan is jönnek össze, mert szerintem sokkal jobb, ha az embert hirtelen éri a felismerés, mintsem most durr bele, elmondom. Szóval szépen, elegánsan kihagyom ezt a tényt. SPOILER. A végén Isobel kisebb kiakadását teljesen meg tudom érteni. Talán hülyeségnek tűnik, de egész életében piszkálták a súlya, a lúzersége miatt és az, hogy most egy srác dögösnek nevezi... kissé hihetetlen. És Spencert még ekkor sem tudtam utálni, mert édes volt vele. Samet pedig még jobban megkedveltem, mert bár keveset tudtunk eddig róla, ha kellett, azonnal rohant. És a tanácsai tényleg hasznosak voltak. Na jó, a könyvekben, ha hasznosnak kell lennie, mindig az. SPOILER VÉGE. Viszont másnap Izzie a sarkára állt és édes istenem, imádtam, ahogyan visszaszólt a menőknek! Mindig csak tűrt és tűrt, de most nem hagyta magát! Annyira tudom imádni az ilyeneket! Kicsit emlékeztet Jane kifakadására a második részben, de ez azért egy szinttel feljebb van. És Isobel Doctor. Who. Rajongó! Kell ennél több ok, hogy bírjam a csajt?
" – Dr. Who, ideje felbukkanod a tardis-ban!"
Corey története pedig szintén össze van kötve a többivel, ez lentebb egy idézetben is egyértelművé válik. Ugyanis Isobel már Spencerrel ebédel a suliban, és Corey így értesül róla. Mármint úgy igazán. Szóval ezzel a három sztori már egy szép kis láncot alkot, és máris egybefüggő a negyedik rész. Ez valójában már az első rész óta fokozatosan épült, így már itt már csak Corey besokallása jelenik meg. És őszintén szólva, megértem. Tim bármennyire is próbált odafigyelni rá, nem volt képes elegendő figyelmet adni Coreynak, aztán hirtelen túl sokat nyújtott, amivel szinte összenyomta nyomorult srácot. Figyeltétek, hogy kikerültem, hogy ne kelljen újra használnom a 'rá' szót? Eskü büszke vagyok ilyenkor magamra. :') Visszatérve. Corey és Tim helyzete eleve pocsék, hiszen maga az igazgató is homofób, így a diákokat sem bünteti. Igyekszem visszafogni magam, mert baromira rühellem, ha valaki ok nélkül bántja őket, és elnézést, ha esetleg kicsúszik egy-két megjegyzés. Tehát ha bármilyen ügybe belekeveredett Corey, az igazgatónál eleve hátránnyal indult. Tim ennek ellenére mindig kiállt mellette, akár a dirivel szemben is, ahogyan a szülők is. SPOILER. A fő probléma, hogy Tim örömmel vállalja az iskolai bálon való fellépést, Corey pedig kicsit beijed, hiszen egy újabb, magasabb szintre lépett volna a kapcsolatuk. Ami kissé furcsa, mert annyira nem tudtak kibontakozni a média és a sok fellépést miatt. SPOILER VÉGE. Szóval a végén sikerül együtt részt venniük a bálon, minden megpróbáltatás ellenére, és ami nagyon tetszett, hogy felbukkant Chelsea. Mert így volt értelme Spencer történetének és Mackenzie se hiába dolgozott Coreyval. Ráadásul nem Smink és Pink lett a bálkirálynő, Corey pedig szépen kihallgathatta a személyes társalgást. És igeeen! Ha arra tippelt valaki, hogy itt is kioszt valakit a főszereplő, a gondolat helyes volt! Corey szintén kiáll magáért és a barátaiért, a színpadi jelenet pedig hihetetlenül tetszett! Mert ezzel ténylegesen úgy éreztem, hogy lezárult a sorozat, valahogy visszaértünk a történet elejére, Mackenzie-hez, a kör pedig bezárult. Persze nem ez a legeslegvége, az még odébb van. Előtte kellett egy vita, mert az mindig kell, nem igaz? És bár tetszett a lezárás, azért olvastam a sorozatban jobbat is.
*
Voltak részek, amiket egyikhez sem tudtam írni, vagy mindhez kellett volna. Ilyen például a sok újságcikk, amik minden fejezet elején ott ékeskedtek. Nekem nagyon tetszett, hogy az iskolai életet így mutatták be, ráadásul Lisa Anne és Jane ezen keresztül tudtak vitatkozni. Aztán ott van a könyvben elrejtve a kötet címe, felbontva, ami szintén plusz pont Marninak! Összességében egy elég jó lezárás volt, vetekszik a harmadik résszel, bár az még mindig egy lekörözi. Átlagolva pedig...
Idézetek
"Lehuppant az ülésre, ahonnan Mackenzie az előbb felállt.
– Jogos. Nézd meg például, milyen sráccal jár. Nem okés. Fikarcnyit sem bízom abban a tagban. Láttad, az előbb is úgy kellett lefognom.
Újra lejátszottam magamban, hogyan rángatta el Logant Patrick mellől, és elmosolyodtam a poénon.
– Hát igen, Logan a lehető legrosszabb."

"– Csak nem bankrablást tervezel? Sok mindenre hajlandó vagyok, de bűnrészes azért nem leszek érted.
Felnevetett.
– Ebben az esetben húzzuk el a csíkot, Belle!"

"– Na, mi a meglátásod, Freud? – vont kérdőre. – Vagy a csecsemőkori fotóimra is szükséged van az érdemi diagnózishoz?
– Most, hogy mondod, miért ne? Érdekelne például, hogy ezüstkanállal a szádban születtél-e.
Felnevetett, de nem a megszokott, kellemes torokhangján. Inkább úgy, ahogy a gazdagok kuncognak, mielőtt valami sértő hagyja el a szájukat: „Ugyan, micsoda ostobaság!” Vagy ilyesmi.
– A kérdéses kanál tizenhat karátos arany volt, és nemzedékről nemzedékre öröklődik. A King család semmit se csinál fél gőzzel."

Az egyik említett összekapcsolás :3
" – Oké, elmagyarázza akkor valaki, hogy mi az ábra? – Haboztam, felálljak-e, hogy Isobel segítségére siessek. – Nem kéne kimentenünk onnan?
Ekkor Spencer elcsórt egy szemet Isobel sült krumplijából, mire ő rámosolygott, és elvett kettőt az övéből.
Hátradőltem a székemen. Jó, ez megválaszolta a kérdésemet… többé-kevésbé.
– Aha, határozottan szüksége van egy nagy, erős férfira, amilyen te vagy, nehogy ellopják a sült krumpliját! – jegyezte meg Mackenzie szarkasztikusan. – Micsoda elvetemült gazfickó!"

Ez... ez azért na! ♥
"Nem volt nehéz magam elé képzelni a kis totyogóst, aki Chelsea hatalmas kék szemét és Tim sűrű, szénfekete loboncát örökölte. Pár év elteltével ugyanez a kiskölyök pusztán a személyisége erejével uralná az óvodát… már amikor nem a vörös szőnyegen csúszna-mászna, persze."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése