Marni Bates - Láthatósági mellény lúzereknek

Bonjour!
Van egy újabb oldal, az Aktuális, ahol megnézhetitek, éppen mit olvasok és mik fognak kikerülni. Persze a blog kinézete hamarosan változni fog, ezáltal a modulsáv is, de amíg nem találok egy személyt, aki megcsinálná nekem, addig marad ez a megoldás!

Előszó

Őszintén szólva, fogalmam sincs, mit írhatnék ide. Mármint, az esetek többségében ezzel kezdek, de a mostani könyvnél is csak arra figyeltem, hogy ne hagyjak ki semmit és leírjam a véleményemet, hogy teljesen kiment a fejemből az előszó...

Író: Marni Bates

Magyar cím: Láthatósági mellény lúzereknek (Smith gimi 2.)

Eredeti cím: Invisible (Smith High 2.)

Fülszöveg

"„Nem leszek többé Láthatatlan!” − Ez Jane Smith új jelmondata. A stréber lányt addig nem zavarta, hogy mindenki átnéz rajta, amíg két barátjával osztozott a lúzersorsban. De amióta Mackenzie Logannel jár, Corey-t pedig leköti rocksztár pasija, Jane magára maradt. És ebből elege van! Amikor a suliújságnál megbízzák, hogy írjon egy ütős vezércikket, úgy érzi, végre megmutathatja, nem az az életképtelen kiscsaj, akinek mindenki hiszi. Arra azért nem számít, hogy ehhez előbb be kell mosnia egy izomagyú focistának, sőt még a suliból is felfüggesztik. És arra végképp nincs felkészülve, hogy egy idegesítő, szexi fotós srácot varrnak a nyakába, aki a sírba kergeti. Vagy inkább életre kelti?"

Információk

 - Lúzer főszereplők
 - Gimis élet
 - Szívatások
 - Jók a rosszak ellen
 - Újságírás
 - ReadySet

Borító

Lényegében ugyanolyan, mint az előző kötet, szóval valószínűleg tudjátok, mi a véleményem. Nem a kedvencem, de egész tűrhető és legalább nem tér el annyira a többitől.

Történet

Vannak szituációk, amikor elgondolkodsz, vajon a másik hogyan éli meg ezt a pillanatot. Néha-néha kapsz is rá választ, mondjuk egy tükörregénynek hála, de a legtöbbször a fantáziádra van mindez bízva. És vannak esetek, amikor bele sem gondol az ember, annyira rá van fókuszálva, hogy a főszereplő hogyan éli ezt meg. Itt is ez volt a helyzet. Az első könyvben egyáltalán senkit nem érdekelt, mi a helyzet Jane-nel, mindenki arra összpontosított, hogy Mackenzie és Logan összejönnek-e, hogy mi történik Corey és Tim között. Aztán jön ez a könyv és arcon csap. Mert milyen szívás már, hogy a mellékszereplőkre ennyire nem figyel oda az ember? Végig úgy voltam vele, hogy oké, Jane egy tanulásmániás lúzer, és a barátai csak tudják. Hát baromira nem! Szóval az első kisebb sokk után érdeklődve áll neki az ember és várja, mi lesz ebből. Nos, meg kell mondanom, jobban tetszett, mint az előző könyv! Jane igenis megmutatta, hogy nem az az idióta lúzer, aki folyton csak magába roskadva próbál bujkálni, hanem ha úgy gondolja, valaki túl lő a célon, tesz valamit. Oké, hazudnék, ha azt mondanám, nem kellett egy kis bátorítás, de amint lecsapta Alexet, már nem volt megállás. És tudom, ez már mehetne spoileresen, de én baromira kiakadtam ennél a jelenetnél. Oké, értem én, hogy csak egy könyv, nem történt meg, viszont még elméleti síkon is undorító, hogy egy fiú képes megütni egy lányt. Nyilván nem vagyunk törékeny kis virágszálak, lehet velünk kemény az ember, de legyen már annyira férfi az a szerencsétlen, hogy megállja, hogy nem üti meg a lányt. Lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, vagy én tartom csak borzalmasnak, de akkor is! És ha már Alexnél járunk. Voltak páran, akik védeni kezdték az incidens után Jane-t, mint például Logan, vagy a 'barátai', akikből annyira elegem volt ebben a részben! Jane-nel együtt pokoli dühös voltam rájuk, amiért anyáskodnak felette és az igazi problémát nem veszik észre! SPOILER. De volt ám valaki, aki szintén megvédte, aki nem más, mint Chelsea! Számomra ez első olvasáskor megdöbbentő volt, el sem tudtam képzelni, mi a fenéért teheti. Törődött Jane-nel és tényleg barátokká váltak, ami főleg a következő kötetben lesz nyilvánvaló. Ugyanis Chelseat kipaterolják a szülei Kambodzsába, ami alapjáraton is egy érdekes fordulat, és csak lestem, amikor megtudtam, hogy a harmadik rész az övé lesz! De nagyon elkanyarodtunk. SPOILER VÉGE. A lényeg, hogy jó páran megvédték Jane-t, de azért volt valaki, aki élvezte a bukásait. Scottot a történet eleje óta nem értettem. Volt néhány botlása és nem egyszer megbántotta Jane-t és amikor kiderült, miért tette ezt, csak még jobban megutáltam a tettest. Ami ezt az egészet kirobbantotta, az mondhatni az újság volt, hiszen Jane mindennél jobban meg akarta mutatni, hogy megállná a helyét íróként, nem csak korrektorként. Éppen ezért kerül közelebbi viszonyba Scott-tal és a nővérével, Elle-lel is, és utóbbi meglepő, hiszen egyszer ő is menő volt abban az iskolában. És ha Scott nincs, valószínűleg Mackenzie-ék rá sem jönnek, hogy amúgy pofátlanság nem meghívni Jane-t, csak mert ők azt hitték, nem akar menni. És innen már csak egy aprócska lépés van a hatalmas botrányhoz, ami mily' meglepő, az újsághoz kapcsolódik. SPOILER.  Ugyanis Jane megír egy cikket, ami Corey és Tim kapcsolatáról szól, Lisa Anne pedig van olyan kontár, hogy megjelentesse a cikket, Jane engedélye nélkül. És ezzel hatalmas utálkozás kezdődik, Tim szakít Coreyval, a srác pedig nem áll szóba Jane-nel, ami azért gáz, mert Corey bármikor számíthatott a lányra. Értem én, hogy hatalmas árulásnak érzi, de évek óta barátok, azért egy esélyt adhatott volna, hogy Jane megmagyarázhassa. De nem, ő azonnal rohant haza és Mackenzie-ék társaságában jól kisírta a szemét. Félre ne értsetek, bírom mind a két szereplőt, de ebben a könyvben teljes mértében Jane-nel értettem egyet, őt támogattam, csak úgy, mint Chelsea! És amikor Jane beállít Coreyékhoz és kiosztja a többieket! Hát az valami fantasztikus! Akárhányszor a kezembe kerül a könyv, ezer örömmel olvasom újra azt a jelenetet! SPOILER VÉGE. Természetesen a végére minden újra hepiend lesz, Jane pedig az újsággal kapcsolatban is bekeményít és határozottan kiáll magáért, ami szintén kedvenc jelenet! Nem mondom, hogy tökéletes a könyv, de sokkalta élvezetesebb, mint az előző. Viszont a következő kötet... Nos, Chelsea ért egy-két dologhoz, főleg a bajkeveréshez, hál' istennek! 

Idézetek

" – Jó reggelt, hölgyeim – lépett be apám, de amint megpillantott, hirtelen lefékezett. – Csak nem így akarsz iskolába menni? – nézett döbbenten hol rám, hol anyura. – Ugye nem így megy iskolába?
(...)
 – Tessék. – Apa kibújt a cipzáras kardigánjából, és felém nyújtotta. – Vedd fel! A tied. Tartsd meg! Használd! Élvezd!"

"– Jól vagyok – ismételtem. – Kicsit talán ideges. Beszerzek egy buzogányt. Esetleg egy gázpisztolyt. Az szuper lenne.
– Na pont az hiányzik! Te és egy veszélyes fegyver a kezedben! A végén lelőnél egy öreg nénit, aki csak az utat kérdezné tőled."

" – Bátor voltál.
 – Mi?!
Nemcsak engem lepett meg Chelsea bókja. Smink előbb rémülten bámult, majd lassan elvigyorodott.
Chelsea gúnyolódott.
Hát persze! Csak így van értelme. De... az arca őszintének tűnt. Sőt mintha valamiféle elismerés villant volna a szemében.
 – Kész katasztrófa voltam! – tört ki belőlem.
 – Hát igen... Nem vicceltél, amikor azt mondtad, nem tudsz énekelni. Mintha kisiklott volna egy vonat."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

xo Peetagey Smile