Dean Ray Koontz - Rettegés

Bonjour!
Kezdem unni ezt a köszönést, de úgy érzem, elárulnám magam, ha lemondok róla. Hiszen ezzel a köszönéssel kezdtem a STTIVU-n!

Előszó

Az antikvárium egyik legnagyobb gyöngyszeme. Lassan három éve -fáj kimondani, hogy már tizenegyedikes vagyok-, hogy elolvastam, de azóta is elmosolyodom, ha a könyvre pillantok. Egyszerűen imádtam minden sorát, egy percre sem volt unalmas. Nyilván többszöri olvasásra már nem olyan izgalmas a 'Ki lehet a gyilkos?' kérdés, de a vége... Így is fantasztikus!

Író: Dean Ray Koontz

Magyar cím: Rettegés

Eredeti cím: The Face of Fear

Fülszöveg

"Ne nézz le, mert csapdába kerültél. Egy gyönyörű, rémült nő társaságában. Egy elhagyatott felhőkarcoló negyvenkettedik emeletén. Nyomodban a pszichopata gyilkos, akit Hentesnek becéznek.
Ne nézz le, mert valamikor hegymászó voltál ugyan, de egy hatalmas esés óta beteg az egyik lábad és különben is rettegsz a magasságtól.
Ne nézz le, mert a Hentes már lemészárolta a biztonsági őröket és kikapcsolta a lifteket. A lépcsőházat megfigyelés alatt tartja és csak egyetlen út marad a számotokra.
Ne nézz le, mert iszonyatos mélység bámul vissza rád."

Információk

 - New York
 - Sorozatgyilkos
 - Látnok
 - Nyomozók
 - Női áldozatok
 - Macska-egér játszma
 - Félelem legyőzése
 - Tökéletlen szereplők

Borító

Egy 1977-ben kiadott könyvről van szó, úgyhogy nem is vártam sokat a borítótól. Nekem tetszik, hiszen Hentes csak nőket gyilkol, és mind a ketten meg is jelennek a borítón. Viszont a másik kiadása, ahol a város a háttér, és egy férfi arcot látni rajta, az pocsék. Főleg, hogy a fél arcában ott van egy nő. Szerintem nem néz ki valami jól, örülök, hogy ezzel a kiadással találkoztam! Mondjuk azt el kell ismernem, tetszik, hogy azon a címnek nincsenek szép egyesen vonalai, hanem összevissza, mintha egy reszkető ember írta volna.

Történet

Amikor először voltam antikváriumban, fel sem fogtam, hogy az igazából egy kincsesbánya. Csak azon töprengtem, hogy a fenébe fogok találni egy normális könyvet? Nagy nehezen odaballagtam egy polchoz és elkezdtem nézelődni. Az idő pedig telt. Ahogy a könyvkupac is, amiket félretettem magamnak. Aztán egyszer csak anya felém nyújtotta ezt a könyvet, én pedig azonnal beleszerettem! Dean Ray Koontz azon a napon elkezdte befészkelni magát a lakásunkba, és onnantól kezdve terjedt, mint egy vírus. Anya könyvespolca tele van az író könyveivel, és bár nem olvastam a többit, azt hiszem, tőle mindig is ez lesz a kedvencem. Nagyon ritkán olvasok krimit, így nem tudok mihez viszonyítani. Ennél a könyvnél sem rettegtem, inkább izgatott voltam, és tudni akartam, mi lesz a vége. Már rögtön az első oldalon a Hentes szemszögéből van a történet, ami még érdekesebbé teszi. Mert minden tettéből érezni, hogy ő felsőbbrendűnek képzeli magát és ezt nyíltan ki is mondja. Ennél a könyvnél nem az a lényeg, hogy rájöjjünk a nyomozókkal együtt, ki a gyilkos. Neeem, ez egy macska-egér játék, ahol az életed a tét.

"Egyetlen sport sem lehet annyira lélegzetelállítóan izgalmas, mint az embervadászat."

Közben ott van még a főszereplők között Graham is, akivel rögtön a gyilkos megismerése után 'találkozunk'. Elég klisés tudni lenni ez a látnok vagyok, úgyhogy én mindent tudok, a rendőrök meg húzzanak a francba, én oldom meg az ügyet szituáció. Ugyanakkor már az is kezd unalmas lenni, amikor összedolgozik a látnok a rendőrséggel és éppen ezért lesz áldozat. Itt viszont Graham élő adásban mesélte el a látomását, amivel felkeltette a Hentes figyelmét. És ez tetszik! Mert eddig is dolgozott az ügyön, akkor nem számított, de ez egy népszerű műsorban felkelti az emberek érdeklődését. Graham egy zavaró tényezővé vált, akit ki kell iktatni és ezáltal célponttá is vált. KICSI SPOILER. A könyv négy részre van osztva, a legtöbbet pedig szinte magába is foglalja a fülszöveg. Ez egy kicsit zavaró, de tekintve, hogy mennyire érdekes az az egész rész, nem számít. SPOILER VÉGE. Térjünk vissza az elejére, mert nagyon előre szaladtam. Még mielőtt Graham és Connie lenne a célpont, két gyilkosság is történik, ahol megismerhetjük Ira Preduskit, aki a Hentes ügyében nyomoz. És istenem, annyira jó, hogy nem az a magabiztos, mindent tudó zsaru! Hanem egy magában kételkedő, mégis okos férfi, aki nem fél segítséget kérni attól, akitől csak tud. Gondolok itt az idézetekre. És Grahamet is ezért szeretem, mert ő sem egy minden helyzetben tökéletesen teljesítő ember, hanem igenis leblokkol, fél és kétségbeesik. És ez annyira tetszik, mert ez tette őket emberivé! Persze Connie-t is szeretem, de ő kevésbé fagyott le, inkább higgadt, józan maradt, ami csak kihangsúlyozta a kettejük közti édes különbséget. Említettem, hogy az elejéről is kéne beszélni, és lehet, úgy tűnik, nem beszéltem róla, de... valójában tényleg csak az a két gyilkosság az, ami a lényeges. Oké, ott van még a gyilkos és a barátja közti kapcsolat bemutatása, na meg a gondolkodásmódjuké, de ezt meghagyom nektek. A könyv érdekes része inkább a menekülés. Tudom, tudom, spoiler, de ezt muszáj úgy írnom, hogy mindenki olvashassa. A Hentes bejut az épületbe, ahol Connie és Graham van, és konkrétan ő irányítja az egész helyet, lévén, hogy este alig van bent valaki és hát van fegyvere. Az olvasó pedig tudja, hogy Ira nem segíthet, mert egy gyilkosság helyszínén van. Azonban a két főszereplőnek, akik egy épületben vannak a gyilkossal, fogalma sincs minderről, ami csak még izgalmasabbá teszi. Lehet, csak az én beteges énem élvezte, hogy tudtam, mi minden nem fog sikerülni Grahamék számára, ha menekülni akarnak, de alig vártam, hogy rájöjjenek, a Hentes már előttük jár. Igen, kétségtelen, hogy az én torz énem élvezte csak. Na most már tényleg SPOILER. Nem tudom, ki emlékszik arra a kis apróságra, hogy Graham látnok. Szerintem rájöhettetek, hogy ez egy kicsit megnehezíti a Hentes dolgát, hiszen tudták, hogy jön és menekülniük kell. Nyilván az egészet nem látta előre, ami történni fog, de éppen eleget ahhoz, hogy féljenek és próbáljanak kijutni az épületből. Connie végig józan volt, nagyon ritkán kezdett félni és ez kellett is, hogy Grahamet magához térítse. És az egész tényleg egy macska-egér játszmára hasonlított. Istenem, annyira jó ez az egész üldözős jelenet, ahogy mindkét fél próbál okosabb lenni a másiknál és kijátszani az ellenfelet. Szívesen beszélnék róla, de azt akarom, hogy mindenki, aki nekiáll, izguljon velük együtt. Hogy essetek kétségbe, amikor azt hiszi(te)k, nincs hová menni, nem lehet elbújni. SPOILER VÉGE. Nem mondom, hogy kiráz a hideg tőle, hogy le se mered csukni a szemed, de kétségtelenül magával ragad. Szerintem minimum egyszer érdemes elolvasni, és ha alig emlékeztek rá, akkor is remek könyv, mert bár eszedbe jutnak a részek, mégis izgulsz értük!

Idézetek

"– Ki beszélt itt az igaziról, a tökéletesről? A legtöbb férfi már egy fél tökéletessel is beéri."

"Rémült volt, reszketett, de tudta, úgy kell meghalnia, ahogy élt. Ha most összeroppanna, megadná magát az életéért könyörögne, akkor meghazudtolná egész lényét. Úgy fog meghalni, ahogy élt. Büszkén, hősiesen és keményen.
Arcul köpte a férfit."

"Talán egy szép napon egyszer ez a sok hülye egymás torkának esik, és csak azok maradnak életben, akik méltóak arra, hogy ezen a világon élhessenek."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile