Jennifer Lynn Armentrout - Árnyak

Bonjour!
FIGYELEM!
Tudom, nem szólhatok bele, de tekintve, hogy spoilert tartalmaz a könyv, minimum az első két részt olvasd el, mielőtt belevágsz!

Előszó

Nem is tudom, pontosan mire számítottam. Mindig féltem ettől a kötettől, kételkedtem benne, hogy lesz olyan jó, mint Daemon, vagy a kapcsolata Katyvel. Mégis azt reméltem, ezek csak aggályok maradnak és nem lesz igazam. De... De erre nem számítottam. És nem jó értelemben. FIGYELEM! Azért tettem ki a sorozat után, mert úgy veszem, te már olvastad és nyíltan beszélhetek mindenről!
Nem tudod, milyen sorrendben olvasd el a köteteket? Itt egy kis segítség.

Író: Jennifer Lynn Armentrout

Magyar cím: Árnyak (Luxen 0.5)

Eredeti cím: Shadows (Lux 0.5)

Fülszöveg

"Dawson Black mindenre számított, csak Bethany Williamsre nem. Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe.
Veszedelmes. Kísértő. Tilos..
Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül.
Elbűvölte. Vonzza. Szereti.
Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem."

Információk

 - Előzmény
 - Más főszereplők a sorozathoz képest
 - Gimi
 - Luxenek
 - Arumok
 - Ikrek
 - Titkok
 - Védelmi Minisztérium
 - Oké, sajnálom, nem megy, egyszerűen képtelen vagyok kulcsszavakat hozni, hogy mégis miről szól!

Borító

Meg kell hagyni, a borító tetszik. Bár Daemon és Dawson ikrek a könyvben is úgy éreztem, hogy egyáltalán nem hasonlítanak. Külsőre elvileg teljesen egyformának kellene lenniük, mégsem tudtam elképzelni őket. Dawson mindig egy kicsit másabb volt a bátyához képest. A borítón pedig ugyanezt tapasztalom. Ugyan nagyon kicsi, de akkor is van eltérés köztük, még akkor is, ha a modell ugyanaz. Jaj, annyira nem tudom megfogalmazni, és ezt utálom! A lényeg, hogy szerintem tökéletesre sikerült a karakterábrázolás, és bár furcsa a cím színe, remekül illik a borítóhoz. Viszont az a szöveg! Hazavágja az egészet. Nem a szerelmük okozza a vesztüket, sokkal inkább egy bizonyos személy. A szerelmük miatt bírták ki azt a sok mindent, amit ezután éltek át.

Történet

Az összes könyve közül ezt érzem a legrosszabbnak és legszívesebben elfelejteném. Annyira féltem belevágni ebbe a könyvbe, mert bár Dawsonba beleszerettem a sorozat olvasása közben, Bethanyt pedig megkedveltem, egy külön kötet... Soknak tűnt. És annyira vártam, hogy ez az érzés elmúljon, tényleg, már előre beállítottam, hogy biztosan öt csillagot adok rá. Megadtam neki a bizalmat, ami úgy esett bele a szakadékba, mint Beth. Nem mondom, hogy utáltam, azt sem, hogy szerettem, azonban a semlegestől is távol áll, talán afölött van egy kicsivel. Az ötödik részben már megtudtuk, hogyan jutottak el odáig, hogy meg kelljen a lányt gyógyítani. Amikor először olvastam a sorozatot, még nem tudtam, hogy ez a történet létezik, úgyhogy örültem, hogy az Ellenállásban kiderült. Viszont így... Nem is tudom, olyan, mintha elvesztette volna a jelentőségét a baleset. Így is kíváncsi voltam rájuk, de... Nem eléggé. És olvasás közben jó, hogy nem untam magam. Nem hogy még jobban megkedveltem őket, inkább kezdtek semlegessé, unalmassá válni. Mintha meg lett volna kötve, hogy x oldal legyen, férjél bele, és összecsapottnak érzem. Amikor Beth felbukkant, egyik pillanatról a másikra egymásba estek és olyan értelmetlennek tűnik. Még ha Dawson ki is akarja használni az összes lehetőséget, ez akkor sem ad értelmet ennek. Megismerték egymást és kész, össze is jöttek, mint akiknek kötelező. Egyszerűen nem éreztem azt, amit a részek közben. Ott érezhető volt, hogy szeretik egymást, szüntelenül aggódnak a másikért, és próbálnak minden időt együtt tölteni, mert a Daedalusban töltött időszak rányomta a bélyegét az egész életükre. Ez kovácsolta őket még inkább össze, bármennyire is undorító ebbe belegondolni. Hiszen a szerelmük adott reményt, a másikért tettek mindent. Itt pedig... Nem is értem, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, miért nem tetszett. Úgy érzem, mintha ugyanazt a szerelmet akarta volna felépíteni, pár oldal alatt. De olyan töményen érkezett ez, hogy szürreálissá és nevetségessé vált. Furcsa volt őket normálisnak látni, amikor még nincsen semmi rossz a nyakukba zúdítva. Beth, itt még nos... Nem egy túl érdekes karakter, inkább Dawson dobja fel. Viszont a kitartása és a szerelme becsülendő, ezekért tiszteltem a leginkább a sorozat során. A Phillippel való kapcsolatát imádtam, teljes ellentéte Katnek, aki kicsit esetlenül bánik még a gyerekekkel. Bethany tökéletes anya, és biztos vagyok benne, hogy a kis origin poronty jó szülőknél jött világra. Bethék Will miatt költöztek oda, és érdekes volt olvasni a férfiról, mert bár minden olvasó tisztában van vele, mi is a története ez új volt. Szinte látja maga előtt az ember, milyen összetört állapotban volt akkor, de mégsem tudtam sajnálni. Nem tudom, mit árul ez el rólam, de így van. Végig gyanúsan követtem nyomon a cselekedeteit és legszívesebben rákiabáltam volna Bethre, hogy meneküljön a közeléből! Dawson viszont! Hű! Daemon és Dee társaságában egy teljesen új embert ismerhet meg az olvasó és ez a két testvérre is vonatkozik. A fiatalabbik báty "halála" tényleg megváltoztatott mindenkit, ez nagyon jól érzékelhető. És bár csodás emberek a sorozatban is, az előzményben annyira mások. És pontosan ilyennek szeretném látni őket a jövőben! Oké, tudom, nem lesz több könyv, de az Ellenállás végén lévő rész nagyon tetszett és ott keveredett a régi és az új énjük, amit nagyon szerettem! Összességében nem volt olyan hihetetlenül rossz. Tényleg. Mégis úgy érzem, fényévekre van a többi kötettől és Jenniferhez képest ez nem a legjobb alkotás.
Kicsit más téma, úgyhogy nyugodt szívvel kezdek új bekezdést. A címek eddig nagyon tetszettek, mindig olyan nevet kapott egy-egy kötet, ami fontos eleme a történetnek. Vegyük az obszidiánt, ezzel lehet legyőzni az arumokat. Ónix, ez árthat a luxeneknek. Opál, segíti a két bagázst. Origin, egy új faj. Ellenállás, kicsit furcsa, de ez még határeset. Viszont az Árnyak? Az... Nem is tudom. Nem hiszem, hogy tudnék jobb címet adni neki, de akkor is furcsa. A Függőség az Ellenálláshoz hasonlóan határeset, de azért az is egy kicsit kilóg a sorból.

Idézetek

" – Csak hó – forgatta a szemét Lesa. – Nem tesz kárt benned.
Kimmy lesimította szőke tincseit.
 – A cukor olvadékony – felelte.
 – Aha, a szar meg úszik a vízen. – Lesa lehuppant a helyére, és előrántotta az angol házi feladatát."

" – Miről maradtam le? – nézett rájuk Dee homlokráncolva.
 – A bátyád ma reggel teljesen fel van pörögve – válaszolta Daemon. – Várja az iskolát. Valami nagy baj van vele."

"Amikor megfordult, észrevette, hogy mindkét testvére döbbenten néz rá.
 – Mi van? – csattant fel.
 – Te... te most éppen elmostál egy tálat? – Dee lassan elhátrált, és Daemonre pillantott. – Itt a világvége. És én még szűz...
 – Ne!!  – rivallt rá két bátyja egyszerre.
Daemon úgy nézett ki, mint aki valóban hányni fog."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile