Jennifer Lynn Armentrout - Feledés

Bonjour!
Hű, nem is tudjátok, mennyire büszke vagyok magamra! Már régen lemaradtam az értékelésekkel,  sokkal többet olvastam mostanában, így jó pár könyv várt a sorára. Ma pedig már megírtam az Árnyak és a Függőség értékelését is, szóval nagyon királynak érzem magam! :3

Előszó

Óóó, istenem, nem is tudjátok, mennyire vágytam rá, hogy írhassak erről a könyvről! Nem csak azért, mert Daemon szemszögéből olvashattuk az eseményeket, de végre úgy beszélhetek a cselekményről, hogy nem kell figyelnem a spoilerekre! Istenem, imádom! FIGYELEM! Úgy vettem, hogy te már olvastad az első kötetet, úgyhogy csak akkor vágj bele, ha tényleg így van!
Nem tudod, milyen sorrendben olvasd el a köteteket? Itt egy kis segítség.

Író: Jennifer Lynn Armentrout

Magyar cím: Feledés (Luxen 1.5)

Eredeti cím: Oblivion (Lux 1.5)

Fülszöveg

"Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.

Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.
Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.
Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom."

Információk

 - Tükörregény
 - Daemon szemszög
 - Költözés
 - Luxenek
 - Arumok
 - Bájos személyiség
 - Ikrek
 - Harcok
 - Titkok

Borító

Nagyon tetszik, mert Daemon olyan hétköznapinak tűnik! És piszkosul jól néz ki! Bocsánat, tudom, ez tök lényegtelen, de hát bakker, tini vagyok! A háttér is nagyon tetszik, nagyon jól passzol a címhez. Tekintve, hogy az ő szemszögéről van szó, örülök, hogy a Katet megformáló Sztella nincs rajta. Amúgy is, Daemon hatalmas egójának kell a hely...

Történet

Őszintén szólva egy kicsit csalódtam. Nem annyira, mint az Árnyakban, de éppen eléggé ahhoz, hogy csak négy és fél csillagos legyen. Daemon és Katy történetét imádom, fantasztikus a sztori, hihetetlenül fordulatos. És Daemon szemszöge érdekes volt, tényleg. Mégis úgy érzem, kevés. Tudom, hogy folyton egymás nyakán lógtak, mégis szerettem volna extra részeket. Igen, valamennyi van benne, de a Bízz bennemben is voltak plusz részek, akár külön voltak, akár együtt. Szóval ezekből szerettem volna egy kicsit többet. Ennek ellenére minden pillanatát élveztem! Érdekes volt olvasni, hogy Daemon már az első találkozás előtt is szemmel tartotta Katet. Jó, számíthattam volna rá, hiszen ő töltötte be az apa szerepét, ezért állt Dee közelebb Dawsonhoz. Az Árnyakban ez olyan nyilvánvalóvá vált és utáltam, vagyis még mindig utálom ezt. Mert Daemon nem sokkal idősebb náluk, mégis úgy érezte, neki kell vigyáznia a testvéreire. Amikor pedig nem sikerült neki és elvesztette Dawsont, pont azután, hogy megnyugtatta az öccsét, támogatni fogja, akkor magába zárkózott. Nem is értem, hogy nem tört még jobban össze. Talán Dee tartotta benne a lelket és amikor Katy megjelent, még mindig arra fókuszált, hogy vigyázzon mindenkire. Ugyanakkor végre elkezdett úgy igazán érezni, ezért közeledett Kat felé. Voltak részek, amik egyértelművé váltak az új szemszög miatt. Például az, hogy Dee lelépett a kolóniába bejelentkezni és nem szólt Katynek. Nem olyan nagy dolog, de így teljes képet kaptunk. Az viszont már igenis nagy dolog, hogy Daemont nem befolyásolta Dee, hogy barátkozzon Kattel. Oké, egyértelmű lehetne, hiszen azt a srácot mikor akadályozta meg a húga? De itt olyan nyilvánvalóvá vált, hogy Daemonnak szüksége van a Katyvel töltött időre és ő is élvezi a közös fürdést, a túrázást, vagy csak simán a szócsatákat és az együttlétet. Magának se vallotta be, de így volt, és mint már említettem, imádtam ezeket a részeket. Normálisak voltak és bár távolságot tartottak, elkezdtek közeledni a másik felé. Dee-t nehéz nem kedvelni, egy energiabomba, és Dawson halála óta alig várta, hogy valakit végre igaz barátnak mondhasson maga mellett. És mindkét Black testvérnek igaza volt. Daemonnek abban, hogy vannak barátaik, hiszen ott van Ash, Adam és Andrew, de Dee-nél is ott a pont: neki nem ilyen barátra van szüksége. Szó se róla, megkedveltem Adamet, ez a kötet pedig csak rátett egy lapáttal. Nem is gondoltam, hogy ilyen jóban voltak Daemonnel, de tetszett! Visszatérve, Asht és Andrewt is kezdtem megkedvelni a későbbi részekben, de Adamet Dee szerette, a másik két Thompson pedig nem túl nagy társaság. Matthew meg hát... Ő Matthew! Szóval Katy és Dee kapcsolata különös volt, amit Daemon ezerrel szét akart rombolni, éppen emiatt futott ki Kat az átkozott kamion elé és tudta meg az igazságot. Beleköthetnék, hogy miért nem borult ki sem ő, sem Beth, sem pedig Serena, de lássuk be. A mai tinik -, bár Serena nem épp az, na mindegy -, odavannak a természetfeletti dolgokért, úgyhogy nem újdonság, hogy csak egy kicsit blokkoltak le. Az igazi trauma az lehetett volna, ami Simon miatt történt volna Katyvel, de Daemon megakadályozta. Teljesen normális volt a reakciója Katnek, amikor nem akart a fiúval beszélni, inkább magába temetkezett és nem, nem mondanám, hogy zavar, amiért ezután nem izgatta ez a dolog. Mert lássuk be, sokkal nagyobb hatással lehetett rá az, hogy megtámadták őket az arumok! És már itt tiszteltem Katyt azért, hogy küzd és kiáll azokért akiket szeret. Még ha magának akkor még nem is ismerte be, hogyan érez Daemon iránt. Mondjuk a Black házban lévő nyálcsorgatás elég zavarba ejtő volt, amikor elkezdték, hogy jaj, milyen nagy dolog volt. Azt egy kicsit soknak éreztem, de szerintem Katy is. Daemon viselkedését már a bálon is imádtam, hát még amikor együtt aludtak! Tudom, kicsit most visszaugrottam, de az előző gondolatmenetet végig akartam mondani. Aztán a vége... Istenem, imádom a végét. Mindig is szerettem a tökös főhősnőket, akik nem várják hogy megmentsék őket. Tudnak gyengék is lenni, tudnak hibázni, de mindig küzdenek. És a vége is ilyen volt! Daemon szemszögéből tényleg felkavaró volt, hogy Dee egyszer csak közli, Kat amúgy lelépett egy öngyilkos küldetésre, de Katy szemszögéből szeretet és dac. Szeretet, amit a két testvér iránt érzett és dac, mert meg akarta mutatni nem csak magának, hogy képes kiállni és megvédeni őket, de Daemonnak és Ashnek és minden kétkedőnek is. És Daemon egy átkozott idióta, hiszen itt láthattuk, hogyan vélekedett Katről, mit érzett iránta, de természetesen egy barom módjára nem tudta megfogalmazni! Mentségére szóljon, tényleg igyekezett a második részben, de itt elég jól elszúrta. A Daemon szemszögek és az extra részek az Ónixból hihetetlenül jók voltak, imádtam anno, mert tudni akartam, mi lesz a folytatásban. Főleg azért, mert összekapcsolódtak, egyszerre vert a szívük, tehát valami történt, ezt pedig valamilyen szinten igazolta az Ónixból való részlet.

 Idézetek

"Apró keze ökölbe szorult. Úgy véltem, meg akar ütni. Úgy véltem, élvezném. És úgy véltem, tényleg szakember segítségére lenne szükségem."

"Adam elugrott balra, épphogy elkerülve a közvetlen találatot.
– Mi a franc? – kiáltotta felháborodva. – Tönkretehetted volna a szépséges arcomat!
Hátravetettem a fejemet. Most rajtam volt a nevetés sora.
– Azt hiszem, ideje a tükörbe nézned, ha szépségesnek hiszed!
Andrew velem nevetett.
– Egyformák vagyunk – rázta a fejét Adam. – Mind a kettőnket sérteget, te hülye."

"– Aha. – Újabb női aknamező. Ezek a lányok pokolian rafináltak."

Imádom a féltékeny Daemont! ♥

"Összehúztam a szemem, és megemeltem a jobb kezem középső ujját.
A sisak kiröppent Simon kezéből és a vállvédőjének vágódott. A meglepett Simon elbotlott oldalra, aztán fél térdre esett, és úgy nézett a földön heverő sisakra, mint egy viperára. A többi srác nevetett. Az ajkam gunyoros mosolyra húzódott.
Igen, határozottan dolgoznom kell az önuralmamon."

Ez egyszerűen...! ♥

"Ekkorra már mindenestől felhagytunk a tánccal. Vihar készült, a Cica nevű hurrikán. Majdnem elmosolyodtam."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile