Kendare Blake - Vérbe öltözött Anna

Sziasztok!
Kicsit felrúgva a sorrendet, ezúttal az Anna sorozat első kötetével érkeztem. Azért nem felejtettem el a többit sem, már megírtam pár bejegyzést, sőt, még sorozatról is elkészült a véleményem, szóval nagyon jó vagyok! :3

Előszó

Évekkel ezelőtt, az egyik barátnőm azt mondta, nekem feltétlenül el kell ezt a könyvet olvasnom. És az a helyzet, hogy örülök, amiért ez megtörtént! Nem mondom, hogy a kedvenc sorozatom, de szeretem, és szívesen olvasom újra.

Író: Kendare Blake

Magyar cím: Vérbe öltözött Anna (Anna 1.)

Eredeti cím: Anna Dressed in Blood (Anna 1.)

Fülszöveg

"A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.
Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.
Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…"

Információk

 - Kísértetek
 - Gyilkosságok
 - Örökség
 - Sors
 - Boszorkányság
 - Titkok

Borító

Tetszik ez a kísértetiesség, és hogy rajta van a ház, hiszen a legtöbbet megjelenő helyszín. Anna kicsit fura ugyan a lobogó hajával, mert így csak a sötét énje jelenik meg. Nem mondom, hogy bánom, mert bírom azt is. Még a sima Annát jobban kedveltem. A betűtípusok amúgy szerintem rendben vannak, nekem csak az a lenti szöveg nem tetszik. Ezen kívül szeretem ezt a borítót!

Történet

Kendare Blake-nek van egy érdekes stílusa, ami nekem évekkel ezelőtt bejött, most pedig ennél a könyvnél még szerettem, a másodiknál már kicsit kevésbé. Cas amúgy is egy különös srác, mert nem minden fiúról mondható el, hogy halottakat öl. Mégis néha teljesen abnormális volt a viselkedése, és egyszerűen nem kedveltem. Ami azért fura, mert anno semmi bajom nem volt vele. Carmelt viszont nagyon szerettem! A tipikus szereplő, aki segít az újdonsült legjobb barátjának, és tökösen harcol, ha kell. Mégis ott volt az a kis extra benne, hogy ő egyáltalán nem akarja ezt csinálni. És nem is tudom, ez nagyon tetszett benne. Kiáll a barátaiért, ugyanakkor maga mellett is, és ha elhatároz valamit, akkor az úgy is lesz. És csak speciális esetek miatt gondolja meg magát, értem ez alatt az életemmel-tartozom-neki-szituációt. Thomas... Jaj, ő olyan kis esetlen. Utálom az ilyen szereplőket, akiknek konkrétan az élet is veszélyes. De egészen összekapja magát, ami azért Cas érdeme is. De főleg Carmelé, és az egész helyzeté. A többiek csak mellékszereplők, és annyi nincs is belőlük, ami nekem egy kicsit meglepő volt. A történetre rátérve. Tetszett, hogy a könyv elején még Cas mindennapjait látjuk, és csak utána térünk rá a lényegre. Így kicsit, hogy is mondjam?, valóságosabb? Hétköznapibb? Nem is tudom, mi lenne a megfelelő kifejezés rá. Az már olvasás előtt is egyértelmű volt, hogy Cas és Anna között lesz valami, vagy legalábbis Anna mégsem nyiffan ki a végén, különben nem ő lenne a főszereplő. Ráadásul Cas elég zárkózott, ami még érdekesebbé teszi. Aztán eljött a buli, amikor információkat akart gyűjteni, én meg csak lestem. SPOILER. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a legnagyobb probléma nem Annával lesz, hanem az élőkkel. Oké, értem én, Cas nem valami nyílt srác, és kicsit furcsa is, de azért nem kellene rögtön megpróbálni kinyírni! Nekem tök nagy sokk volt, mikor a srácok bepróbálkoztak, és azonnal megszerettem Annát, amikor nem Cast nyírta ki. SPOILER VÉGE. És itt vált tök izgalmassá a sztori. Anna annyira ellentmondásos volt. Elvileg egy kegyetlen gyilkos, és ezt be is mutatta, mégis ott volt az a tizenhat éves lány, aki egyszerűen csak el akart jutni abba a nyomorult bálba. És nem tudom, hogy más olvasó hogyan van ezzel, de engem sokkal jobban érdekelt az, mit történt Annával, mint az, hogy amúgy ki kéne nyírni. Tudom, tudom, senki nem akarja megtudni rögtön az értékelésemből, de egyszerűen borzalmas, amit vele tettek. És az, hogy ezek után csak ennyire lett bosszúálló kísértet, az nem semmi. Anna egy igazi jókislány lehetett, ha még szellemként is ilyen jól tud viselkedni egy vérszomjas alteregóval. A történetben azért volt fordulat, és szerintem nagyon jó volt a vége, én nagyon élveztem, habár nem ilyen véget reméltem. Nem mondom, hogy függővéges, de azért az embert érdekli, hogy mégis mi a fenét fognak tenni a főszereplők. Ha van kedvetek, mindenképp olvassátok el, amolyan egyszer olvasható könyv, amit időnként szívesen olvas újra az ember.

Idézetek

"Valójában kompromisszumos megoldás született, mert anya Shakespeare-imádó, úgyhogy végül a Theseus Cassio mellett döntöttek. Thészeusz, a Minótaurosz legyőzője, és Cassio, Otelló hős kapitánya. Szerintem irgalmatlanul hülyén hangzik. Theseus Cassio Lowood. Még jó, hogy mindenki egyszerűen csak Casnek hív. Ennek persze örülnöm kéne - apám a skandináv-germán mitológiát is kedvelte, úgyhogy akár Thornak is hívhatnának; na, az lenne csak totál gáz."

"– Ez itt a nagyapám, Morfran Starling Sabin.
Nevetnem kell.
– Miért van az, hogy ti gruftik mindig ilyen hóbortos neveket adtok magatoknak?
– Súlyos szavak olyasvalakitől, aki a Theseus Cassio nevet viseli."

"– Be tudna nekem szerezni néhány kelléket? - kérdezem.
– Miféléket?
– Kell egy csirkeláb, néhány megszentelt kő, egy rontást elűző pentagram, meg egy olyan varázslathoz való mütyür.
Morfran nagy szemeket mereszt.
– Mütyür? Fölöttébb szakszerűen hangzik."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile