Örkény István - Tóték

Sziasztok! 

Tudom, tudom, ahhoz képest, hogy milyen hátrányban vagyok, hozhatnám gyakrabban a bejegyzéseket. Igyekszem a szünetben minden nap kitenni egyet, bár nem tudom, mi jön össze belőle. Már nem ígérek semmit...

Előszó

Általánosban mindig az volt a véleményem, hogy a kötelezők egytől egyig unalmasak, és ha van is bennük humor, nagyon minimális. Aztán a gimiben egyre több olyan művel találkoztam, ami rácáfolt erre. A Tóték is egy ilyen mű, és örülök, hogy kötelezőnek adták, mert nagyon megkedveltem az írót!

Író: Örkény István

Magyar cím: Tóték

Fülszöveg

"„A Tóték… a magam szándéka szerint a kiszolgáltatottak tragikomédiája. …Kölcsönös függőségben élünk, egy személyben vagyunk zsarnokok és áldozatok. …hitem szerint az Őrnagy és a Tűzoltóparancsnok valójában egy személy. Ahhoz persze, hogy ebből drámai mű lehessen, össze kellett szikráztatni a benne rejlő pólusokat… …A mű azt kérdezi, hogy véges-e vagy végtelen az elnyomottak tűrőképessége, és azt válaszolja: van ennek is végpontja, amelyen túl béketűrésünk elfogy, és föllázadunk.” Örkény István"

Információk
 - II. világháború
 - Vendéglátás
 - Családtag féltése
 - Alárendeltség
 - Groteszk és abszurd vonások


Borító

Tudom, hogy egy olyat kellett volna választanom, ami csak a Tótékat foglalja magába, de tekintve, hogy ez van meg itthon, minden lelkiismeret furdalás nélkül tettem bele a bejegyzésbe. Nincsen benne semmi különleges, egy szimpla szövegekkel teli borító, de azt hiszem, nem is ez a lényeg.

Történet

Őszintén szólva, nem tudtam, mire számítsak. Adva van Tót, a tűzoltóparancsnok. A felesége, Marika, a lányuk Ágika. A fiúk, Gyula, aki a fronton van, és akiért bármit, de tényleg bármit megtettek volna. És akkor jött a fiúk őrnagya, akinek akár tetszik, akár nem ki kell nyalni a fenekét, hogy Gyulának jobb sorsa legyen. A szomorú az egészben az, hogy ha a postás rendesen végezte volna a dolgát, és nem ő dönti el, ki milyen levelet kaphat meg, akkor ez az egész talán teljesen máshogy alakult volna. Habár én reménykedtem, hogy Gyula túlélte, tekintve, hogy csak az eltűnéséről írtak, biztosra nem tudták megmondani, hogy meghalt. Az őrnagy úr csak két hétre érkezett a családhoz, de szerintem senki nem gondolta, hogy ez ilyen nehéz menet lesz! Szegény hozzászokott, hogy éjszaka rémálmai vannak, így akkor leköti valamivel a figyelmét, és nappal alszik. Csak éppen a családnak vannak nappali teendőik, így egy kicsit bonyolódott a helyzet. Éjszakánként dobozokat hajtogattak, és csak hajnalban mentek pihenni. Ami az őrnagynak teljes mértékben megfelelt. De a család néhány óra alvás után újra talpon volt, és elvégezték a teendőiket. Őszintén szólva csodálkozom, hogy a család csak ilyen későn kattant meg, és hogy ilyen jól bírták. Eleinte azért könnyű dolguk volt, mert az őrnagy nem tudott annyi papírt vágni, hogy egyszerre hárman dolgozhassanak. Így sutyiban tök jól ki tudtak lógni aludni. De aztán jött a zseniális ötlet, miszerint egy nagyobb vágóval több dobozt lehet megcsinálni egy éjszaka alatt. Így már tényleg nem tudták elbliccelni a dolgot, és komoly alváshiányban szenvedhettek szerencsétlenek. Elsőként Tót zakkant meg, és elkezdett mindenféle dolog alá bebújni. Lehetett az egy ágy, egy asztal, teljesen mindegy, csak aludhasson, és nyugton lehessen alatta. A plébános reakciója erre egy kicsit furcsa volt, de hát ez van. Tót hamarosan rejtekhelyet váltott, már a kinti budin, majd a kerti házban próbált elbújni. Utóbbi helyen már az őrnagy úr is csatlakozott hozzá, és egy nagyon kicsit talán Tót is megkönnyebbült. De igazán akkor lélegeztek fel, amikor Varró őrnagy elindult tőlük. Végre minden visszaállt a megszokott rendbe. Reggel reggeliztek, délben ebédeltek, és este vacsoráztak. Nem volt éjszakai műszak és a vágó is hátrakerült a kertbe. Csakhogy nem olyan könnyű megszabadulni egy ilyen embertől. Szerencsétlenségükre három napig nem tudott továbbállni, így azt a pár napot ott akarta tölteni a családnál. A vége pedig... Azt hiszem, feltette a pontot az i-re. Először úgy gondoltam, bemásolom azt a részt, de inkább legyen mindenki előtt titok, úgy sokkal jobb!

Idézetek

"Már az is elég, hogy a világ egy része mindig az ember háta mögött van. Minek ezt a bajt még azzal is tetézni, hogy valaki folyton odanéz?"

"Amikor a felnőttek esze csődöt mond, néha a gyermekek mentik meg a helyzetet."

"A némaságot nem lehet se rosszul érteni, se félremagyarázni. Vannak percek (órák, évek, korszakok), amikor a hosszú élet titka a hallgatás."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile